Prizma napló #2

A két szemem fókuszpontjainak távolsága kb ötöde szemüvegben, mint szemüveg nélkül. A mérési nehézségekhez képest egész jóra sikerültek a lencsék.

A kilincset egyszer-egyszer még mindig eltévesztem, de már csak pár centivel.

Az autók mozgásával kapcsolatban nincsen a korábban tapasztalt bizonytalanság (amit rögtön nem is írtam le).

A szivárvány effektet már csak nagyon ritka fényviszonyok mellett látom. Cserébe minden egy picit olyan, mintha finoman meg lenne rajzolva a kontúrja.

Eddig még egyszer sem sikerült elfelejtenem, hogy rajtam van, azaz még nem szoktam meg.

Prizma napló #1

Minden kontúr szivárványos. A szemész hölgy ezen nem lepődött meg. Azt mondta, hogy meg fogom tanulni a szivárvány nem látását.

Vélt vagy valós térélmény javulás

Emlékezetből pontosan fogom a kilincset, látás alapján 10 centit tévedtem elsőre.

Bizonytalan voltam elsőre egy-két tárgy darabszámát illetően.

A szemüveg felvétele és levétele után nem tapasztalom a megjósolt lehetséges tüneteket (több perces átszokási idő, kettős látás, bizonytalan távolság érzékelés)

Szemüveg nélkül a bal szemem a domináns, szemüvegben a jobb.

Prizma napló #0

Körülbelül egy hónapja volt a melóhelyemen egy szemészeti szűrés, amelyen kiderült (csodák csodája), hogy szemtengely ferdülésem van. Nem volt meg a helyszínen minden műszerük ami a paraméterek pontos kiméréséhez szükségesek lettek volna, ezért elhívtak a székesfehérvári bázisukra további vizsgálatokra, amelyre el is mentem.

A színpad úgy néz ki, hogy egy szemésztáblára felfestenek egy szálkeresztet úgy, hogy a függőleges és a vízszintes szár más-más polarizációval látszott, nekem pedig egy olyan szemüveget (szemészeti lencseállványt) adtak amely elé polár-szűrőket helyeztek. Így a bal szememmel csak a függőleges szárat láttam a jobb szememmel csak a vízszinteset.

Ilyenkor jött a belépő mutatvány. Képes vagyok-e az agyammal mindkét szem képét egyszerre látni. Némi játék után a mutatvány sikerült. A körülbelül 5 méterre lévő falon egymástól fél méter távolságra megláttam az ábra két komponensét. Függőleges irányban is volt némi elcsúszás, az eltérés nagyja vízszintesen volt.

Ekkor következett a prizma típusú lencsék cserélgetése, amelyek a szemeimből kiinduló nézést megpróbálták párhuzamosra téríteni (értjük). A függőleges irányú igazítás tökéletessé vált, a vízszintes nem nagyon akart összejönni. Az agyam elutasította azt az ötletet, hogy a bal és a jobb szemem által látott tárgy megegyezik. Amikor a két komponensnek elvileg egymáson kellett volna lennie, akkor a vízszintes komponens el kezdett gyors tempóban ugrálni a függőleges komponens két oldala között.

Az így kimért közelítő értékeket elfogadtuk és felvéstük az adatlapra. Ez alapján elkészíthették számomra azt a szemüveget, amihez ha jól hozzászokom, akkor újabb mérések következhetnek. Ha az agyam tényleg megtanulja a normál emberek látását és sikerül pontosan kimérni a szemtengely ferdülést, akkor az egy műtéttel drasztikusan csökkenthető. Szerencsés esetben meg is szűnhet.

A szemüveget ma vettem át és el is kezdtem hordani. A viccesebb vizuális élményeimet pedig meg is fogom osztani itt a blogon. Meg amúgy is, diagnosztikai szempontból esetleg hasznos lehet, ha naplózva vannak.